1998-ban érettségiztem. Lóasszisztált coachként dolgozom, integratív testorientált terápiában képződöm jelenleg. Hárskúton, Veszprém felett élek a családommal és népes állatseregünkkel. Mivel nem esik messze az eper a fájától, legnagyobb lányom Pápán találta meg azt a közösséget, ahol egy iskola gyökereket és szárnyakat tud adni. Az alumni azért fontos nekem, mert így aktívan és kreatívan tudom támogatni azt a helyet, ami annak idején, viharos éveimben engem is megtartott.
1999-ben érettségiztem a Refiben, majd pár év múlva férjhez mentem és szép sorban megszülettek a gyerekeink. Elsőszülöttünk 2023-ban érettségizett Pápán, másod- és harmadszülötteink pedig most is épp ott tanulnak. A negyedik gyerekünk még általános iskolás Fonyódon, ahol élünk.
A helyi református gyülekezet hitoktatója vagyok. Az alumni szervezet Eperfa Alapítványának tagjaként szeretnék magamból adni másoknak, másokért, hogy ezáltal én is több lehessek és még többet adhassak.
Korsós Bálint osztályában érettségiztem 1995-ben. Repülésbiztonsági tisztként dolgozom Pápán, a repülőtéren. A Refitől, ha szeretnék sem tudnék eltávolodni feleségem révén, akinek exrefisként első munkahelye a volt középiskolája. Nagyapám is itt végzett, és emlékszem rá, hogy ősz fejjel milyen örömmel járt el a találkozókra. Fontosnak tartom, hogy lassan őszülve ez a lehetőség nekem és mindenkinek szintúgy megadasson.
1999-ben érettségiztem Návai Anita első osztályában, az ős-Refi hangulatának végét még éppen elkapva. Környezetvédelmi szakjogász vagyok, jelenleg Bécsben dolgozom egy nemzetközi szerződés titkárságán.
A Refibe jó másfél évtizede járok vissza különféle témákban előadásokat tartani, így élő kapcsolatban tudtam maradni az alma materrel. A húsz éves évfolyamtalálkozónk után kezdtünk el beszélgetni Szakács Gergővel arról, hogyan tudnánk jobban bevonni az öregdiákokat az iskola jelenébe – ebből nőtte ki magát az alumni-közösség, a találkozó és végül az alapítvány, amelyekben nagy örömmel veszek részt.
1999-ben érettségiztem Kasper Judit és Gyarmati Zsuzsa osztályában. A budapesti teológia után visszakerültem Pápára a gyülekezetbe, ahol 2004 óta szolgálok református lelkészként. Először nagyon furcsa volt nem az orgonakarzaton ülni vasárnaponként, ahogy refis korunkban, és szokatlan volt a valamikori tanárokkal összetegeződni.
Az elmúlt húsz évben, a Refi mellett élve, láttam a volt iskolánkban örömteli és szomorú dolgokat. Pár évvel ezelőtt Vajda Petivel beszélgettünk, hogy öregdiákként szívesen tennénk az alma materért, az öregdiákokért, a mostani refisekért és volt tanárainkért. Ebből indult a most már egyre inkább konkrét formát öltő öregdiák közösség és alapítvány.
2017-ben érettségiztem, Pesei Petra és Veress Zsuzsa voltak az osztályfőnökeim. Szoktam mondani, hogy engem az Úr Isten a tenyerén hordoz döntéseimben, mert a Refibe már úgy jöttem, hogy magyartanár szeretnék lenni, az itt töltött négy év alatt megerősített ebben, annyira, hogy immár második éve erősíthetem a tantestületet. Magyar- és történelemszakos tanár vagyok, osztályfőnök, DÖK-öt segítő pedagógus.
Az alumni-közösség munkájában való részvételre szóló felkérést nagy örömmel fogadtam és megtiszteltetésnek élem meg. Ez egy újabb színfoltja életemnek, mely biztosan látszik, mert tanítványaim közül sokan szeretnének már most az alumni-közösség részei lenni, ami hatalmas siker. Ahová jó tartozni, ott örömmel is szolgálunk.
2015-ben érettségiztem Pitó Katalin osztályában, vagyis az első művészetiben. Informatika-, dráma- és színházismeret-tanárként végeztem az egyetemen, és még a tanulmányaim alatt visszatértem a Refibe.
Jelenleg igazgatóhelyettesként és osztályfőnökként igyekszem továbbadni mindazt, amit én is kaptam itt.
2020-ban érettségiztem Kovács Klára osztályában. Az iskola múltja és hagyományai már diákkoromban is sokat foglalkoztattak, most pedig végzős muzeológus hallgatóként is kollégiumtörténettel és az iskola tárgyi emlékeivel foglalkozom.
Amikor megkeresést kaptam az alumnival kapcsolatban, nem kellett túl sokáig gondolkodnom azon, hogy csatlakozzak-e vagy sem – a legtermészetesebb dolognak tekintettem, hogy ebben a formában is kapcsolatban maradjak a Refivel.
2006-ban érettségizve abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy Kálmán Attila Igazgató úr munkálkodása még hatással lehetett személyes életemre és pedagógiai látásomra. Torma Ákos, mint osztályfőnök kellően megalapozta bennem azt a szemléletet, hogy refisnek lenni egyszerűen életforma.
Isten a teológiai tanulmányaim közben és után kalandtúrára vezetett, de valahogy mindig vissza “kellett” térnem Pápára, Pápához. Így végül a lélekben megjárt pusztai vándorlás és rengeteg érdekes szolgálati tapasztalat után, 2023 áprilisában kezdtem el arra készülni, hogy az új kollégium épületében már én szervezzem, irányítsam Ferenczi Alpár Igazgató úr koleszos jobbkezeként a mindennapokat. Férjem pedig Kapuváron várja minden nap, hogy vajon képes leszek-e a hivatalos munkaidőm végén hazaindulni…
1995-ben érettségiztem, így azon szerencsések közé tartozom, akik az újraindult Refi első évfolyamába járhattak. A "C" osztály tagjaként Gizi néni szigorú tekintetével kísérve, ugyanakkor óvó szárnyai alatt tölthettem el életem meghatározó időszakát. Pápaiként kimaradtam ugyan a koleszos bulikból, de a rengeteg közös, évközi és nyári programnak köszönhetően (ami a színjátszástól a téglapakolásig igazán sokféle volt) nem telt eseménytelenül a négy év.
A Debreceni Egyetemen szereztem középiskolai matematikatanári diplomát. Már ötödéves egyetemista koromban óraadóként tanítottam itt a Refiben, és azóta is ezt művelem. Igazából 1991 óta az életem részét képezi a Refi, és ha csak egy kicsit is sikerül az alumnin keresztül a mostani diákoknak adni abból, amit mi kaptunk diákként, már megérte.
2011-ben végeztem Pál Judit osztályában. A középiskolás éveim után Győrbe kerültem, és ütőhangszeres zenetanárként diplomáztam. Öt év tanítás után, jelenleg másfél éve hangszereket (handpan-eket) készítek. Ugyanennyi éve vagyok Pápa Város Fúvószenekarának karnagya. A zene mindig is első helyen állt az életemben, ezért a karmesterség mellett jelenleg is zenélek több zenekarban, illetve egyénileg is.